2.A MESSZE FÉNYLŐ CSILLAGOKNÁL FELJEBB
A messze fénylő csillagoknál feljebb van az Úr,
E földet is Ő hozta létre Né
ki zsámolyulŐ tartja féken, biztos kézzel, ellenségeit,
De nékünk féltő Istenünk, míg Hozzá köt a hit.
Mily roppant bölcs, mily nagy hatalmú a mi Teremtőnk!
Csak szólt és meglett mind, mit látunk, lent és odafönt.
A tengereken partot szab és át nem hághatják,
De áthatolnak egeken a földi hozsánnák.
Nincs lény e földön, mely nem szólna Alkotójáról,
Nem szűnik egy sem áldani Őt illő hálából.
Ha lényem is oly mesteri, és annyi csodát rejt,
Ó, méltó rá, hogy bennem is Őt áldja minden sejt.