11.FELFOGHATATLAN KEGYELEM

 

 

Felfoghatatlan kegyelem,

Hogy részem üdvösség:

Ily elveszett érdemtelent,

Mért szerethet az ég.

 

 

Megmentett Krisztus irgalma,

Az üdvöm útja kész!

Mit várhatnék? Mit kérhetnék? -

Ez üdv már el nem vész.

 

Egy méltóbb életet ígért,

És Benne látom már:

„A szeretet új életed!” -

Te hervatag fűszál.

 

Ha árként jő a kísértés,

És támad kinn és benn,

Nem hajlok rá, van erőm rá,

Mert bő a kegyelem.

 

 

Ha egykor hálaének zeng

A vágyott mennyekben,

Az mindenkor, csak rólad szól:

Merhetetlen kegyelem.


Index