11.FELFOGHATATLAN KEGYELEM
Felfoghatatlan kegyelem,
Hogy részem üdvösség:
Ily elveszett érdemtelent,
Mért szerethet az ég.
Megmentett Krisztus irgalma,
Az üdvöm útja kész!
Mit várhatnék? Mit kérhetnék? -
Ez üdv már el nem vész.
Egy méltóbb életet ígért,
És Benne látom már:
„A szeretet új életed!” -
Te hervatag fűszál.
Ha árként jő a kísértés,
És támad kinn és benn,
Nem hajlok rá, van erőm rá,
Mert bő a kegyelem.
Ha egykor hálaének zeng
A vágyott mennyekben,
Az mindenkor, csak rólad szól:
Merhetetlen kegyelem.