Borongós, szűk halálvölgyben keressük a keresztet,

De csak sírok, romok vannak. Ne vond meg kegyelmed!

Uram, ki az okozója keservünknek, sebeknek?

Be kell látnunk magunk vétkét, mi okoztuk ezeket.

Bűnre mind csak bűnt halmoztunk: ittuk méreg poharát,

Betelt lelkünk, fogadj vissza, fordítsd hozzánk orcád.

Mégis, Veled találkozni keresztedet ültetted.

Bús világunk annyi kínja járta át a lelkedet.

Érthetetlen számunkra, hogy miként vonsz ki sorsunkból,

Annyit mégis tudhatunk már: Isten hozzánk hajol.